Visszagondoltam egy régi szerelemre. Visszagondoltam arra a melegségre, amit akkor éreztem és amikor nem tettem azért, hogy megélhessem. Gondoltam átírom a dolgot, s most elképzelem azt, aminek jó lett volna megtörténni. Annyira erős és tiszta volt bennem az érzés, annak az időszaknak az érzése, hogy pontosan meg is találtam magamban egy képet, amikor csak egyet kellett volna lépni és azt a valamit megtenni. Az igaz, hogy le kellett volna hozzá törölni a környezet gyatra emberpéldányait, akik abban a pillanatban ott voltak és bár őket ott és akkor egész más dolgok foglalkoztatták, mint engem, de mégiscsak rögtön felfigyeltek volna arra, amit teszek, ha tettem volna. Most megvolt ez a kép, s így utólag nem kellett foglalkozni a társlényekkel. Csak meg kellett tegyem, s meg kellett érezzem, amit elmulasztottam, csak ez volt a dolgom. Nos hát, azt kell mondjam, sokkal jobban sikerült, mint gondoltam volna.
Utána villámgyorsan eszembe jutott, hogy most mit lehetne tenni, teljesen egyszerű és normális lépés, ami csak azért volt eltakarva bennem, mert a gyanú árnyékát is szeretném mindig tagadni, mert milyen ciki, hogy utólag valamit kimutatnék. Feltálalnám másoknak azt a lehetőséget, hogy úgy ítéljenek meg, ahogy nem akarok. Pedig nincs ez az ítélet kőbe vésve. Egyáltalán nem lenne olyan egyértelmű az a fajta ítélet, mert simán belefér a normál gesztus kategóriájába, nem árul el semmi pluszt. Hát meg is próbáltam. De nem ment, mert az a lehetőség már nem élt, amit gondoltam, ami még pár éve ott volt. Akkor csak merevvé tett, mert ott volt bennem az őszintétlenség lebukási félelme.
Szóval, most már nem ment. Fáradt élmény volt, de mégis felszabadító. Akkor féltem valamitől, most nem félnék, de most már nem lehet. Folyik a folyó, néha vannak áradások, s most nem ott tartunk, ahol voltunk. Az idő mindig halad. Történnek tőlem függetlenül is események, mert közben ezek szerint valami ott is történt. Találtam azért róla friss képet, ahol nincs természetesen az a mosoly a száján, ami akkor engem ott .... , most már csak elképzelhettem. Nem. Nincs a mosoly, nincs a lépés lehetősége, nincs a lépés vágya, de van az idő, ami ezt megoldotta.
Szóval akkor most nem az kezdődött el, ami akkor nem kezdődött el, de az kezdődött el, hogy más kezdődik el.
